Περὶ
δὲ
τῶν
εἰδωλοθύτων,
οἴδαμεν
ὅτι
πάντες
γνῶσιν
ἔχομεν.
ἡ
γνῶσις
φυσιοῖ,
ἡ
δὲ
ἀγάπη
οἰκοδομεῖ.
Περὶ
τῆς
βρώσεως
οὖν
τῶν
εἰδωλοθύτων
οἴδαμεν
ὅτι
οὐδὲν
εἴδωλον
ἐν
κόσμῳ,
καὶ
ὅτι
οὐδεὶς
⸀θεὸς
εἰ
μὴ
εἷς.
καὶ
γὰρ
εἴπερ
εἰσὶν
λεγόμενοι
θεοὶ
εἴτε
ἐν
οὐρανῷ
εἴτε
ἐπὶ
γῆς,
ὥσπερ
εἰσὶν
θεοὶ
πολλοὶ
καὶ
κύριοι
πολλοί,
ἀλλ’
ἡμῖν
εἷς
θεὸς
ὁ
πατήρ,
ἐξ
οὗ
τὰ
πάντα
καὶ
ἡμεῖς
εἰς
αὐτόν,
καὶ
εἷς
κύριος
Ἰησοῦς
Χριστός,
δι’
οὗ
τὰ
πάντα
καὶ
ἡμεῖς
δι’
αὐτοῦ.
Ἀλλ’
οὐκ
ἐν
πᾶσιν
ἡ
γνῶσις·
τινὲς
δὲ
τῇ
⸀συνηθείᾳ
⸂ἕως
ἄρτι
τοῦ
εἰδώλου⸃
ὡς
εἰδωλόθυτον
ἐσθίουσιν,
καὶ
ἡ
συνείδησις
αὐτῶν
ἀσθενὴς
οὖσα
μολύνεται.
βρῶμα
δὲ
ἡμᾶς
οὐ
⸀παραστήσει
τῷ
θεῷ·
οὔτε
⸂γὰρ
ἐὰν
φάγωμεν,
περισσεύομεν,
οὔτε
ἐὰν
μὴ
φάγωμεν,
ὑστερούμεθα⸃.
βλέπετε
δὲ
μή
πως
ἡ
ἐξουσία
ὑμῶν
αὕτη
πρόσκομμα
γένηται
τοῖς
⸀ἀσθενέσιν.
ἐὰν
γάρ
τις
ἴδῃ
σὲ
τὸν
ἔχοντα
γνῶσιν
ἐν
εἰδωλείῳ
κατακείμενον,
οὐχὶ
ἡ
συνείδησις
αὐτοῦ
ἀσθενοῦς
ὄντος
οἰκοδομηθήσεται
εἰς
τὸ
τὰ
εἰδωλόθυτα
ἐσθίειν;
οὕτως
δὲ
ἁμαρτάνοντες
εἰς
τοὺς
ἀδελφοὺς
καὶ
τύπτοντες
αὐτῶν
τὴν
συνείδησιν
ἀσθενοῦσαν
εἰς
Χριστὸν
ἁμαρτάνετε.
διόπερ
εἰ
βρῶμα
σκανδαλίζει
τὸν
ἀδελφόν
μου,
οὐ
μὴ
φάγω
κρέα
εἰς
τὸν
αἰῶνα,
¶ ἵνα
μὴ
τὸν
ἀδελφόν
μου
σκανδαλίσω.
Verzehr von Götzenopferfleisch
Aber
bezüglich
des
Götzenopferfleisches
wissen
wir:
„Wir
alle
haben
Erkenntnis.“
Die
Erkenntnis
bläst
auf,
die
Liebe
hingegen
baut
auf.
Wenn
jemand
etwas
erkannt
zu
haben
meint,
dann
hat
er
noch
nicht
so
erkannt,
wie
man
erkennen
muss;
wenn
aber
jemand
Gott
liebt,
der
ist
von
ihm
erkannt.
Bezüglich
des
Verzehrs
des
Götzenopferfleisches
wissen
wir
nun,
dass
kein
einziger
Götze
in
der
Welt
existiert
und
dass
kein
einziger
Gott
existiert
außer
einem.
Denn
auch
wenn
es
sogenannte
„Götter“
gibt –
ob
im
Himmel
oder
auf
der
Erde,
wie
es
viele
Götter
und
viele
Herren
gibt –,
haben
wir
jedoch
nur
einen
Gott –
den
Vater –,
von
dem
alles
ist
und
wir
zu
ihm,
und
einen
Herrn –
Jesus
Christus –,
durch
den
alles
ist
und
wir
durch
ihn.
Doch
nicht
in
allen
ist
die
Erkenntnis;
einige
aber
essen
es
bis
jetzt
aus
Gewohnheit
an
den
Götzen
als
Götzenopferfleisch,
und
ihr
Gewissen,
das
schwach
ist,
wird
befleckt.
Aber
eine
Speise
wird
uns
Gott
nicht
näherbringen;
weder
fehlt
uns
etwas,
wenn
wir
es
nicht
essen,
noch
haben
wir
mehr,
wenn
wir
es
essen.
Aber
seht
zu,
dass
dieses
euer
Vorrecht
nicht
auf
irgendeine
Weise
ein
Hindernis
wird
für
die
Schwachen!
Denn
wenn
jemand
dich,
der
du
diese
Erkenntnis
hast,
im
Götzentempel
zu
Tisch
liegen
sieht,
wird
dann
nicht
sein
Gewissen –
weil
er
schwach
ist –
darin
bestärkt
werden,
das
Götzenopferfleisch
zu
essen?
Denn
der
Schwache
geht
durch
deine
Erkenntnis
verloren –
der
Bruder,
um
dessentwillen
Christus
starb!
Aber
wenn
ihr
auf
diese
Weise
gegen
die
Geschwister
O sündigt
und
ihr
schwaches
Gewissen
verletzt,
dann
sündigt
ihr
gegen
Christus.
Darum:
Wenn
eine
Speise
meinem
Bruder
Anstoß
gibt,
esse
ich
bestimmt
kein
Fleisch
bis
in
Ewigkeit,
damit
ich
meinem
Bruder
keinen
Anstoß
gebe.